Az árfigyelő bekapcsolásához adja meg nevét és e-mail címét:
Név:

E-mail cím:

Minimum értesítési szint:
Ft

  • 2019.08.29.
  • Mazda

Boldog szülinapot, MX-5!

Ünnepel a Mazda, hiszen 30 éve mutatkozott be az MX-5-ös és velük örülünk mi is, hogy még mindig megmutatják, milyen a vezetés szűretlen élménye.

Bob Hall, a neves Motor Trend magazin újságírója nem csak a japán autók nagy szakértője, hanem a kultúra és a nyelv iránt is érdeklődött. Talán éppen ezért zajlott olyan kötetlenül a beszélgetés Kenichi Yamamotóval, aki a Mazda kutatás-fejlesztési részlegének vezetője volt akkoriban.

Yamamoto megkérdezte Hallt, hogy milyen autót látna szívesen a kínálatban. Az amerikai újságíró pedig azt mondta, hogy egy klasszikus angol roadsterre van szükség, amiben bogár megy az ember fogai közé és borzolja haját a menetszél.

1981-ben Hall már jó pozícióba került a Mazdánál, Yamamoto pedig az igazgatótanács élére került. Kedvezően alakult a projekt sorsa, így 1989-ben már bemutatták a pici, könnyű, kétüléses roadstert: az MX-5-öst. Arca van a Mazda MX-5-nek, amivel morcin néz és ravaszul vigyorog, de közben mégsem fenyegető. Sőt, igazából nagyon kedves és aranyos, ami valószínűleg azért van, mert nem sokkal nagyobb, mint egy Matchbox. Minden apró részlete annyira kedvesen picike, hogy lehetetlen nem szeretni. A csúcsosra húzott sárvédőívektől rajzolja a kólásüveg formát az összehúzott farig, ahol meg ott vannak a korábbi generációkra is utaló körlámpák.

Bár hagyományosan rongytetővel az igazi az MX-5-ös, de nekem a keménykötésű RF lett igazán nagy kedvencem. A targatetős kinézet ezzel a hullámzó övvonallal nekem szinte már C3-as Corvette. Pedig így pont az ember füle mellett zúz be a keretbe a szél, amitől meg semmi mást nem hallani. Cserébe kicsit több biztonságérzetet ad meg némi nyugodalmat azoknak, akik valamiért tartózkodnak a vászontól.

Eddig egészen szolidan oldották meg az ünnepi modelleket, most azonban már egész messziről kiszúrhatják az integető Miata klubosok – innen is hatalmas pacsi a remek közösségnek! – a 30th Anniversary MX-5-öst. Mindennél narancssárgább lett, amit csak kiemelnek a fekete, kovácsolt Rays felnik. 3000 példányt gyártanak majd a harmincadik szülinapos kiadásból, a sorszámozást a vezetőoldali ajtó mögötti plaketten lesz.

Beszállás helyett akkor is inkább felvenni kell az MX-5-öst, ha az ember nem az átlagosnál később fejezte be a növést. Még 180 centivel épp úgy érzem magam benne, mintha rám szabták volna. Öröm markolni a kis kormányt, a mögötte lévő sportos körműszer triót pedig nézni jó. A középsőn táncol a fordulatszámmérő tűje és csak egyet áldoztak be kijelzőnek.

Kesztyűtartó nincs és azért egy aprócska hiányozna, hogy ne kelljen minden kacatot a két ülés közötti zárható rekeszbe tenni, de igazából három nap alatt megszoktam az egészet. Közben kialakult az a képességem, hogy bármennyi aprót, cetlit és két telefont is be tudtam tenni a kartámasz lehetetlenül kicsi zsebébe. A lassú és ódivatú fedélzeti rendszerével továbbra sem szeretnék együtt élni, viszont az ezernyi okostelefonos streamelő és navigáló app mellett nem is nagyon mutatkozik rá szükség.

Onnantól különben se nagyon érdekel semmi, hogy belehuppanok az alacsonyan ülő Recarókba. Nagyszerű az üléspozíció és a baromi jó kompromisszum a tartás és a használhatóság között. Egészséges mértékben az előbbi javára, hogy pont elég marasztaló legyen egy hosszabbik úthoz hazafelé.

A cikk tovább folytatódik a vezess.hu oldalon:
https://www.vezess.hu/ujauto-teszt/2019/08/21/mazda-mx-5-rf-g184-30th-anniversary-edition-teszt/